Múlt pénteken épp egyik kedvenc együttesem koncertjén voltam. Igaz, nem terveztem, hogy megyek, de aznap reggel egy kedves ismerősöm írt rám azon a bizonyos közösségi portálon, hogy van-e kedvem menni? Kisebb filózgatás után igent mondtam, végül is carpe diem.
Na igen, de hogy is kapcsolódik a történet az előző bejegyzéshez?! :D
Már javában ment a koncert, headbang, éneklés, ugrálás ezerrel, majd hirtelen beugrott, hogy amit épp énekelek, az mennyire illik a félelemről blogomhoz. Így ez úton kiegészítem a gondolataim.
Már sokszor gondolkodtam azon, hogy a mai irodalom keretében igen is foglalkozhatnának különböző dalok "elemzésével". A dalszerzők a modern kori költők, akik már megzenésítve osztják meg a világról alkotott véleményüket. Az már más kérdés, hogy milyen stílusban, milyen emberekhez, zenei réteghez jutnak el, de ez mit sem csökkent az értékükből, szerintem.
Ennek lehet egy kimagaslóan jó példája a már említett szám. Mivel nem pop együttesről beszélünk, ne is várjunk lágy, lírai hasonlatokat, inkább a kő kemény valóságot.
Íme néhány gondolat a félelemről a Depresszió zenekar tolmácsolásában:
...De aki nem uralja a félelmeit
Azon más uralkodik és elveszik
A fej ami a szívtől béna
Az túl könnyű prédaNem hiszem el még 1x
Hogy mindig félnem kell
Mer' aki mindig félve ember az csak fél ember
Nem hiszem el még 1x
Hogy mindig félnem kell
Tudom, hogy jobb mint megijedni
De mégsem emészthet felJól tudod én is azt mondom
Okosan és óvatos módon
Kell lépni, tenni, de merni
Kell azoknak akik nyerni
És nem behódolni vágynak
A föld alatt is megtalálnak
Ha szerencsédtől elvárod
Hogy csak ő érje el álmod
És ami neked túl nagy lépést jelent
Az ad nekem múltat,jövőt, jelent
Hogyha jogos félek tőle
De nem tehet tönkre...
Depresszió: Még 1x, dalszöveg: Halász Ferenc
Nézd meg, hogy rohannak el
A röpke földi évek
És ha nem figyelsz
A nagy lehetőségek!
Így hát most azonnal
Lépned kell, amíg bírsz
Mert senki nem fog helyetted
Utólag már hiába sírsz
Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz
Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni!...A benned élő félelem
Lehet óvó védelem
De lehet a nagy kudarcot tápláló
Élelem
Csak úgy vallhatsz kudarcot
Ha nem is próbálsz tenni
Csak az nem fél semmitől
Akinek nincs mit veszteni...
Depresszió: Múlnia muszáj, dalszöveg: Halász Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése