A félelemről... még egyszer

Múlt pénteken épp egyik kedvenc együttesem koncertjén voltam. Igaz, nem terveztem, hogy megyek, de aznap reggel egy kedves ismerősöm írt rám azon a bizonyos közösségi portálon, hogy van-e kedvem menni? Kisebb filózgatás után igent mondtam, végül is carpe diem.

Na igen, de hogy is kapcsolódik a történet az előző bejegyzéshez?! :D

Már javában ment a koncert, headbang, éneklés, ugrálás ezerrel, majd hirtelen beugrott, hogy amit épp énekelek, az mennyire illik a félelemről blogomhoz. Így ez úton kiegészítem a gondolataim.

Már sokszor gondolkodtam azon, hogy a mai irodalom keretében igen is foglalkozhatnának különböző dalok "elemzésével". A dalszerzők a modern kori költők, akik már megzenésítve osztják meg a világról alkotott véleményüket. Az már más kérdés, hogy milyen stílusban, milyen emberekhez, zenei réteghez jutnak el, de ez mit sem csökkent az értékükből, szerintem.

Ennek lehet egy kimagaslóan jó példája a már említett szám. Mivel nem pop együttesről beszélünk, ne is várjunk lágy, lírai hasonlatokat, inkább a kő kemény valóságot.

Íme néhány gondolat a félelemről a Depresszió zenekar tolmácsolásában:

...

De aki nem uralja a félelmeit
Azon más uralkodik és elveszik
A fej ami a szívtől béna
Az túl könnyű préda

Nem hiszem el még 1x
Hogy mindig félnem kell
Mer' aki mindig félve ember az csak fél ember
Nem hiszem el még 1x
Hogy mindig félnem kell
Tudom, hogy jobb mint megijedni
De mégsem emészthet fel

Jól tudod én is azt mondom
Okosan és óvatos módon
Kell lépni, tenni, de merni
Kell azoknak akik nyerni
És nem behódolni vágynak
A föld alatt is megtalálnak
Ha szerencsédtől elvárod
Hogy csak ő érje el álmod

És ami neked túl nagy lépést jelent
Az ad nekem múltat,jövőt, jelent
Hogyha jogos félek tőle
De nem tehet tönkre

...

Depresszió: Még 1x, dalszöveg: Halász Ferenc

Nézd meg, hogy rohannak el
A röpke földi évek
És ha nem figyelsz
A nagy lehetőségek!
Így hát most azonnal
Lépned kell, amíg bírsz
Mert senki nem fog helyetted
Utólag már hiába sírsz

Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz

Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni!

...

A benned élő félelem
Lehet óvó védelem
De lehet a nagy kudarcot tápláló
Élelem
Csak úgy vallhatsz kudarcot
Ha nem is próbálsz tenni
Csak az nem fél semmitől
Akinek nincs mit veszteni

...

Depresszió: Múlnia muszáj, dalszöveg: Halász Ferenc

A félelemről

A mai bejegyzés témáját egy korábbi írásom ihlette.

Egy kedves írótársammal különböző " fogalmazás" témákat adunk egymásnak, egymás, magunk és mások szórakoztatására, illetve a kreatív energiáink levezetésére. Az egyik ilyen téma volt a - Legnagyobb félelmem az életben - című. Mivel elég elgondolkodtató volt, gondoltam megosztom veletek is a félelemről alkotott véleményem.

Mi is az a félelem? Az, ami akkor fog el minket, ha számunkra ijesztő, ismeretlen vagy épp ismert, emlékekhez kötött dolgokra gondolunk, és belül kellemetlen, rossz vagy kavargó érzések lépnek fel. Például amikor szembe találjuk magunk olyan élethelyzettel, amilyennel még nem találkoztunk, és nem tudjuk mi a megoldás, ez a szituáció sokakat tölt el félelemmel.

Amikor megkaptam a témát és jobban végig gondoltam, rájöttem, hogy a félelmek nem férnek bele az én úgynevezett pozitív gondolati világomba. Megjegyezném, talán éppen azért nem, mert félek, hogy bevonzom az életembe őket és megvalósulnak? :D

Aki már kicsit jártasabb az ezotéria világában, az tudja, hogy a gondolatoknak ereje van. Kihatnak az életünkre, tehát én a lehetőségeim szerint próbálok csak pozitív dolgokra koncentrálni. A laikusoknak azt szoktam mondani: tegyük fel nincs igazam, de ha mégis, akkor inkább jó dolgok történjenek velem, mint rosszak :D

Ha az ember élete során szembe találja magát új szituációkkal, problémákkal, annak biztos oka van. Én próbálom ezt az egész életet úgy felfogni, mint egy iskolát, az élet iskoláját. Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnom, és erre itt van az egész életem.

Ha pedig szembe találkozom egy nehézséggel, akkor az azért van mert vagy nem csináltam jól valamit korábban, vagy épp a tanulás azon fázisában vagyok, ahol ezt a problémát meg kell tudnom oldani. Egy biztos, ha nem oldom meg, attól még a probléma megvár. Ergo lehet, hogy el lehet húzni, úgy tenni mintha nem lenne, de az az igazság, magától nem szűnik meg. Akkor meg inkább jobb túl lenni rajta már az elején. Mint az oltásnál a suliban. Én beálltam előre, tudtam jobb túl lenni rajta mielőbb, mint azt nézni, hogyan lesznek rosszul a többiek. Különben is, később még nehezebb odaállni. Gondoljunk csak bele az utolsónak hány hosszú szorongással teli percet,növelve a félelmet, kellett átélnie ellenben az elsővel. Hát igen, mazochista meg már akkor sem voltam. :)

Ez jó példa arra, hogy hogyan nézzünk szembe a félelmeinkkel. És ha ezt az ember tudatosan teszi, rájön arra, hogy a félelmek gyakran nem is olyan ijesztőek, mint gondoltuk, csak mi tulajdonítottunk neki túl nagy jelentőséget. Azaz felruháztuk azt a félelmet olyan hatalommal, (energiával) ami mellett mi elvesztünk.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy miután az ember legyőzte félelmét, az egész lénye megkönnyebbül. Büszkeség töltheti el, hogy igen megcsináltam, túl vagyok rajta...

...és igen jöhet a következő!

Az odafigyelésről

Egy újságban olvastam ezt a pár sort, és gondoltam megosztom veletek. Mint a címe is mondja az odafigyelésről szól. Érdemes rajta elgondolkodni. Vajon én is így figyelek a másik emberre, barátomra, amikor leülünk beszélgetni?

ON LISTENING

By Ralph Roughton

When I ask you to listen to me and you start by giving advice you have not done what I asked.

When I ask you to listen to me and you begin to tell me why I shouldn’t feel that way, you are trampling on my feelings.

When I ask you to listen to me and you feel you have to do something to solve my problem, you have failed me, strange as it may seem.

Listen ! All I ask is that you listen, not talk or do ………… Just hear me

When you do something for me that I can and need to do for myself, you contribute to my fear and inadequacy.

And I can do for myself. I’m not helpless. Maybe discouraged and faltering, but not helpless.

But when you accept as simple fact that I do feel what I feel, no matter how irrational, then I can stop trying to convince you and get about the business of understanding what’s behind this irrational feeling.

And when that’s clear, the answers are obvious and I don’t need advice.

Irrational feelings make sense when we understand what’s behind them.

So, please listen and just hear me. And, if you want to talk, wait a minute for your turn, and I’ll listen to you.

És íme magyarul is :)

Az odafigyelésről

Ha arra kérlek, hogy figyelj, és te erre elkezdesz tanácsokat adni, akkor nem azt tetted amire kértelek.

Ha arra kérlek, hogy figyelj rám, és te elkezdesz arról beszélni, hogy miért nem kellene az éreznem, amit érzek, azzal belegázolsz az érzelmeimbe.

Ha arra kérlek, hogy figyelj, és te úgy érzed, hogy tenned kell valamit a problémám megoldása érdekében, akkor lekezelsz engem, és tehetetlennek tartasz.

Figyelj! Mindössze azt kértem, hogy figyelj – ne beszélj, ne tegyél semmit, csak hallgass meg engem...

Ha megteszel nekem valamit, amit én magam kellene megtegyek, és meg is tudom tenni. Azzal csak növeled bennem a félelmet és bizonytalanságot.

Tudom intézni a dolgaimat. Nem vagyok tehetetlen. Lehet, hogy most éppen elbizonytalanodtam és elkenődtem, de nem vagyok tehetetlen.

De ha tényként elfogadod, hogy azt érzem, amit érzek, még ha irracionális is, akkor abbahagyhatom a magyarázkodást és áttérhetünk arra, hogy mi rejlik az irracionális érzelmeim mögött.

És amikor feltárjuk, a válaszok már annyira nyilvánvalóak, hogy nincs szükségem tanácsra.

Az irracionális érzelmek értelmet nyernek akkor, ha megértjük mi áll mögöttük.

Tehát kérlek figyelj, csak hallgass meg. És ha beszélni szeretnél várj egy percet mielőtt belekezdenél, és én meg foglak hallgatni.

Azt mondják, hogy Isten azért adott nekünk két fület és egy szájat, hogy kétszer annyit hallgassunk, mint beszéljünk :) Szerintem van benne valami igazság. :D

A lehetetlen nem létezik - harmadik felvonás

A második felvonásban szó volt bolhákról, befőttes üvegről fedővel meg anélkül.

Most legyen szó megint állatokról, meg arról, mik is tekinthetőek a mi személyes befőttes üvegünk fedőjének :)

Íme hát a békák példázata:

Történt egyszer, hogy egy csapat béka versenyen szerette volna összemérni rátermettségét.

A feladat egy nagyon magas toronyba való feljutás volt. Gyorsan híre ment az állatok között a versenynek.

Sok néző gyűlt össze, hogy figyelje, biztassa őket.

Elkezdődött a verseny, de senki sem hitte igazán, hogy a békák közül egy is feljutna a torony csúcsába.

- Ez nagyon fárasztó, soha nem jutnak fel!

- Ez lehetetlen, túl magas ez a torony egy békának! - hallatszott a nézők felől.

A békák kezdtek lemaradozni. A nézők tovább kiabáltak.

- Nem fogjátok bírni, ez túl megerőltető!

Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza, feladva a versenyt. Csak egy haladt tovább kitartóan, eszébe sem jutott megállni.

Végül az összes béka feladta a küzdelmet, egyet kivéve, aki töretlen lendülettel, önbizalommal és kitartással jutott fel a torony tetejére.

Természetesen a nézők és a többi béka is tudni akarta sikerének titkát. Hogy tudta ő megcsinálni azt, amit ők lehetetlennek hittek. Odamentek hozzá, hogy megkérdezzék, hogy volt annyi ereje, hogy feljusson a csúcsra.

Ekkor derült ki, hogy a győztes béka nem hallotta mit mondtak a körülötte lévők, mert süket volt.

A mese tanulsága: ne hallgass olyan emberekre, akik pesszimisták, negatív hozzáállásúak, mert elrabolják legszebb vágyaidat, reményeidet, és letérítenek az útról, ami a céljaidhoz vezet.

Remélem kedves olvasóm most már érted mik lehetnek a mi befőttes üvegünk fedői. Sajnos bárki, bármi a környezetünkben, aki nem érti meg céljaink és nem hisz bennünk eléggé. A többség nem szándékosan hátráltat, foszt meg minket az álmainktól, céljainktól. Egyszerűen csak környezetük, a tapasztalatik mondatják velük. Én erre szoktam azt mondani, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Jót akarnak, de saját magukból indulnak ki, abból, hogy ők nem lennének erre képesek. De ez nem a mi hibánk, ezt az ő önbizalom hiányuk, esetleg korábbi csalódásaik mondatják velük. Mindannyian mások vagyunk, és ha elég tiszták a céljaink, hiszünk magunkban és kitartóak vagyunk az elhatározásaink mellett, akkor nincs fedő azon a befőttes üvegen :D

A lehetetlen nem létezik - második felvonás

Az előző bejegyzésben taglaltam, hogy egyes sportolók miként vélekednek a lehetetlenről és feltettem néhány költőinek épp nem mondható kérdést.

Ha a lehetetlen nem létezik, akkor miért van olyan kevés sikeres ember, sportoló?

Hagy válaszoljak erre a kérdésre egy állatos történettel, amit nem olyan régen olvastam.

Történt ugyanis, hogy bolhák trénerei ezen kellemetlen kis állatok furcsa szokására derítettek fényt - szerintem unatkoztak :D. Nem meglepő, de ha ezen állatokat beletesszük egy befőttes üvegbe, akkor természetes, hogy kiugrálnak belőle. A kiképzés akkor kezdődik, amikor rátesszük a tetőt az üvegre. A bolhák továbbra is megpróbálnak kiugrani, de minden egyessel alkalommal akadályba, a tetőbe ütköznek. A furcsa dolog itt kezdődik, ezek a kis bolhák nem hagyják abba, ugyanúgy ugrándoznak, csak alacsonyabbra teszik a lécet, hogy ne üssék meg magukat. Ekkor a gonosz tréner, aki szabadságukban korlátozta a bolhákat, leveszi a fedőt... de a bolhák nem jönnek ki az üvegből!

Hogy miért? A válasz egyszerű, megszokták, hogy kisebbet ugorjanak. És ha egyszer már megszokták, miért változtassanak az eredeti terven.

Te is olyan vagy, mint a bolha? Megszoktad, hogy nem vágysz többre??

Beéred a második hellyel? Beéred azzal, hogy egy átlagos teljesítményt hozol?

Szerintem a sikeres emberek elhiszik, sőt nemcsak elhiszik, hanem tudják, hogy képesek kiugorni az üvegből.

Te képes vagy kiugorni? Vagy téged is korlátoznak?

"A lehetetlen nem létezik."

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

Muhammad Ali

Azt hiszem sportolói körökben nem ismeretlen a fenti idézet és gyanítom nem véletlenül vált ez egyik híres sportruházati márka pár évvel ezelőtti kampányának fő témájává.

Ugyebár a blog "hivatalosan" az egészséges önbizalomról szól. De mi is az az önbizalom? Az értelmező kéziszótár szerint:

- Önbizalom (főnév) - saját képességeinkben való hit, magabiztosság

- Hit (főnév) - magunkban és az életünkbe vetett meggyőződés. Az a képesség, hogy bízunk magunkban, az életünkben, a körülöttünk lévőkben. Saját és mások képességeiben, sikereinkben, mert tudjuk, hogy eredményesen irányíthatjuk sorsunkat és teljes felelősséget vállalunk érte.

Tehát, ha hiszünk magunkban, elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, akkor, ahogy Muhammad Ali is mondta, a lehetetlen nem létezik! De felteszem a kérdést, akkor miért nem lesz mindenki mondjuk sikeres, gazdag vagy győztes egy versenyen?? Nem elég erős a hitünk? Nem bízunk eléggé magunkban? Nem elég jók a képességeink?

Na ennek az okait legközelebb boncolgatom :)

És hogy most se maradjunk hang és képanyag nélkül jöjjön két "a lehetetlen nem létezik" videó:

"Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide..."

"...Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában, anélkül, hogy visszariadnál."

Remélem nem veszed zokon a köszöntőm címét, de gondoltam kell valami frappáns, hatásos így kezdésnek. :)

Ez az idézet egy régi indián versből származik. Ezzel a pár sorral szeretnélek meginvitálni a kicsit mélyebb gondolatok világába. Mivel véletlenek nincsenek, remélem velem tartasz ezen az utazáson.

Kezdésnek itt egy videó a teljes indián versről: